A szél tovasodor minden falevelet mik halottanút porában heverésznek, színüket festi az ősz barnára ,aranyra, majd fakítja a dér, rakja halotti nyoszolyába.Az elmúlás útján lépkedek.Csendes utamon csak emlékek kísérnek, mint egy álom,a múlt mögöttem kullog, néha utolér, szól, ne feledjem,ő mindig kísért, hiába minden, a múlt emléke kitörölhetetlen.Mosolygok rajta, hisz hozzám tartozik, mint a jelen,fogják… Tovább »
Katherina Forest: A múlt árnyéka
A szél tovasodor minden falevelet mik halottanút porában heverésznek, színüket festi az ősz barnára ,aranyra, majd fakítja a dér, rakja halotti nyoszolyába.Az elmúlás útján lépkedek.Csendes utamon csak emlékek kísérnek, mint egy álom,a múlt mögöttem kullog, néha utolér, szól, ne feledjem,ő mindig kísért, hiába minden, a múlt emléke kitörölhetetlen.Mosolygok rajta, hisz hozzám tartozik, mint a jelen,fogják… Tovább »
Benned élek én örökre, mint a fény,világítok, mint a nappali fényesség.Benned élek én, mint felhőben az eső,nem menekülsz az örök könnytengerből.Árnyékod vagyok én, szürke, tétova.Követlek bármerre mész, mindenhova.Veled halok én, ha sóhajod elszáll,az élet nélküled koporsóba zár... 
Korgó hassal, összekucorodva, rongyok közé bújva álmodom. Vágyom a világod. Van apám, van anyám. De minek? Apám sárga ujjai közt felszedett csikk füstölög, szemhéja közt leves gőzölög. Anyám sápadt, rekedt, kezében kannás bor remeg. Nejlon szatyrában kenyérhéj, kukából kiszedett. Vágyom a világod. Álmodom. Mosolyról, szép szemekről, puha ágyról, illatokról. Esti meséről, meghitt vacsoráról…. 
… ébredés, lassan kortyolt kávé, feszült remegés, sírós kedély, telefon, most nem beszélek, omlik a tér és a tudat, de ne félj fiam, csak múló hangulat, mert fáj a lét, és nincs jövő, zsibbad a kéz és a fej, mi enyém, rabol tőlem az idő, feladatok sorban, ajtó előtt, nem, nem tudom, de keresem,… 
Az éjszakában lidérc kóborolBeoson zárt ajtón, ablakonhogy füledbe sziszegje,nem vagyegyedül, s kéjesen mellkasodra ül. Szorít és nyálas csókot adnem érti, miért harcolsz vele,nászra hív, hogy egyesülj vele. Kint az éjszakában búvik a Holdezüstjét húzza rongyos felhők mögé,miből ragadva hullik a földre a bűzös lészétterül tetőkön, az utcakövén. Láncra verve nyüszít egy kutya, félaz éjszakában,… 
Döglésen vagyok egész napizzadok, csorgok,űzöm a szúnyogokatsötét szobára vágyomsörre, vízre, csak folyjonez a nyár szilánkos csontra aszal... 
Futnak a betűk a klaviatúrán,El. Vissza. Hozzák a hírt.Szerelmet keresek, s találokmacsó bonvivánt, nagy Őt. Tolja szájából a jó szöveget,vágyom rá, és látom őt.Pezsdül már a vérem, nem fékezem,átölel a kék felhő. Randevúra hívott hamar,és jaj,áll előttem egy tar kopasz.Néz rám, az eszem megáll.Néz rám, az eszem megáll!... 
Szél sodorta levelek közt szökik az ősz,nesztelen léptekkel megy erdőn mezőntova, mögötte elhagyatottan némánkészül a táj, veti kősziklára hideg ágyát.Még bronzajkával csókot szór a napde égi útja egyre távolabb viszi,hideg hunyorgással rád visszatekint.Végigsimítja arcod, lelkedig búvik,üzenetet hagy, kis örömelixírt,hogy visszajön hozzád, átmelegít.... 
Kezem a válladon, ölellek,ígérem, hogy mindig megvédelek.Önmagam sem értem, hogy miért tettemszent esküvést, hogy az életed része leszek.Talán fentről az Isten szólt hozzám: – Indulj!Számodra ott a kijelölt út! Sziklákon fogsz járni,omladozó hegyoldalon, üvegszilánkokon.De erős lesz a hited, nem érzed a fájdalmat,mikor az úton végig haladsz.Kijelöltem az életed, eldobott lelkekgyűjtője leszel!... 
A hajnali köd megint ráfeküdt a háztetőkre,nyálasan csurog, kenődik ablakra, kőre.Nézem a kinti világot, hol szürkérefesti a tél, a repedt fák ágát,kéjesenborzolja a szél, a bűzlő madárhullák tollát. A mindennapok kényszere rám dobtarég megkopott kabátom. Félretaposottcipőm klappog az úton megbújó pocsolyákban. Kátyúk, káromkodások közt ébredt a város,mogorva emberek, testidegen szagokbaburkolózva mennek. Taszítanak. A közöny… 
Kint szürke köd mocska ragad az utca kövén,fekete varjak károgását szórja a szél.Harang kondul, halottnak zenél,érces ritmusa belsőnkben remeg. Ma Jézus megszületett. Vitát nyit róla a sok agyhalott Senki,ki is volt Ő, férfi vagy nő? Íme, itt az új gender lobbi!Összegörnyedt pénzeszsákok tologatják a zsetont,zsebünkből most forgatják ki a Holnapot.Minek nekünk Szabadság, Fény, és Öntudat?Az… 
Esős reggelre ébredt a városa szél végigzúgott a kapualjakon.Megpihent néha a ház falának dőlve,majd felsuhant és bezörgetett az ablakon. Álmosan ébredtél, csak néztél engemmajd tétován rám kérdeztél– Mondd, mit jelent neked, ha azt mondod, szeretlek.– Nem tudom– néztem rád meglepődve –ne kérdezz olyat, mire nincs felelet. A szó, hogy szeretlek, csak betű, hang, üres… 
Kavicsos út, hepehupás, rajta szelíden bújó pocsoják,már oly régen járok ezen az úton.Ha elfáradok, megpihenek bárhol, árokpartonvagy köveken ülve, járdaszegélyen, vagy madárszarosparkok rozzant lócáin, egy hörgő város közepén.Arctalan emberek kerülgetnek, néha belém rúgnak,leköpnek, rám dobják lelkük zuborgó mocskát.Már nem érdekelnek. Nincs bennemfeléjük zéró tolerancia. Gyűlölöm őket. Bent rekedtek az időben,agyuk bezárt pénzes ládika. Gyűlölöm mind!Az… 
Ott ültél csendben a ház előtt,szóltam hozzád – Gyere be a házba,hűvösek az esték, megfázol anyám. Valahol messze jártál, nem hallottad a szavam,ráncos arcodra árnyékot rajzolt a Nap,szájszegletedben megrekedt az idő,véste a múló képeket a szemgödör.Már nem léptél tovább, érdektelenné váltszámodra a jövő. Ott a ház előtt vártál, talánhogy köszönteni tudd az érkezőt… Ablakodba elhervadtak… 
Aggódó szemed tükrében nézem magam, csendes mosolyodban időtlen a múltam. Vajúdó éjszakádon mikor világra hoztál, a sötétségbe sikoltottál, majd fürösztöttél könnyeid vizében. Elraboltalak és fogva tartottalak. Már nem Te voltál önmagad,én voltam az életed. Sose bántad. Vigyáztad léptem, tanítgattál, Ezer öleléssel nyugtattál. Sírtál, az örömtől. Sírtál, a bánattól. Sírtál éjszakákon át a félelmeidtől. Anyám,… 
Öreg kezed, anyám, tedd a kezembe,hadd simogassam még egyszer meg.Ülök melletted, nem beszélünk, csakhallgatunk együtt egy régi zenét.Szívemben bomlik lassan a fájdalom.Hazaértem, már itt vagyok veled. Messzire mentem, távoli vidékensok évig éltem, nélküled, anyám.De minden nap gondoltam rád.Higgy nekem, látod, hazaértem,itt vagyok veled, fogom a kezed,veled maradok, sose hagylak el. Ma megkondult a harang,… 
Még látlak téged, még nem halványult az emlék, mintha tegnap lenne, s Te csomóra kötöd a kendőd, kötényed zsebébe magokat raksz, indulsz a kertbe, mert itt a tavasz, siettet ezernyi teendőd, nem időzöl, nem érsz rá beszélni velem, mész a gyalogúton át az almafák alatt, róluk sziromeső hullik rád. Édesanyám. Még látlak téged, még a hangod is… 
Már fáradok, sokáig nem hittem el, hogy ilyen nehéz lesz az élet. Ha tehetem, elbúvok csendes árnyú fák alá, nézem, hallgatom a mikrovilágot kívül-belül. A levelet cipelő hangya erejét csodálom, szeretném átvenni óriási terhét. Nem csak az öregség, nem csak a világ elől menekülök, hanem önmagam elől is. Talán belülről szóló hangtól választ kapok,… 
Zúgó patakmeder mellett kövek, csillogók, simák, néha kicsi hullám átragyogja, fürdeti, csörgeti, odébb teszi. A víz zenél, susog, dalol, cseveg, csobban, nevet, virágszirmokat hátára vesz, viszi őket tova, ringat, ölel, fürdet, partra tesz. Eső esik, a víztükör gyűrűket rajzol, cuppan, toccsan, növekszik, partot mos, füvet tép, gyökereket lazít, hódít, borít, terjed, zúdul, sárrá változik. Ömlik,… 
Ha Jézus keresztjét most cipelné, és vállára most venné az emberiség összes bűnét, alatta összeroskadna félúton. Könyörögne hozzánk, váltsuk meg lelkét, hogy tisztuljon hite, van értelme,… 
Ide értem veled a puszta közepére,hol az éjszaka sötét köpenyérevarrott ezer csillag ragyog.Nincs szikra, fény a földön, mivilágítson, csak fenn égnek imbolygó lélek lámpások. Hófehér galambokszárnycsapásai az éj bársonyátverdesik, vágynak fel az égbe,míg mi itt lenn a földön sírvaölelkezünk nem látjuk a jövőnk Titkok tárulnak, ezer éves képekmik rejtett zugokban heverésztek,vágyva szomjazzuk a tudást, deösszeroppanunk… 
Nyomorult ember mit érsz,ha sötét utcán jársz magadban,hogy rongyos ruhádat ne lássaaz elitek büszke tábora. Sunyi szavak, mint mézeslégyfogók, ejtik rabságbaa megkövült akaratbanbennragadt magyart. Már hatmillió embernapról- napra kesereg,imádkozik Istenhez,hogy szűnjön mega végítélet, ami őtcéltalan senkinek tett. Bízva várja az időt,hogy újra lesz jövő,kis magyar honában.De mint a sas a légből,karmolja fel a földről,a… 
A hajnal megtalált végre, s míg harmatot hintettaz égi mezőkre, szememrefényfátyolt terített.Már ébredeztem, tudatomnyílott, de még egy álomvissza hívott, nem engedett. Ott a fényben benn rekedtem,egy szikrázó égi szekérennapfonatán száguldott a lelkem.Selyem ruhám mint fodros felhő,suhogva szállt, szabad voltamés legyőzhetetlen.De a kép tovatűnt hirtelen. Lenn a mélyben lángtengerszületett, tűzokádó lována halál megérkezett.A perzselő tűzben a fátylam… 
Volt idő, mikor reménykedtem,álmokat szőttem csendben.Lelkemben egymás mellé raktammindent, mi kedves volt nekem. De már nem álmodok, csak megyaz idő, néha utazok vele,távoli, messzi csillagok közé,ahol lila ködben úszik a végtelen. Ott nincs múlt, jelen, se jövő.Mit mondjak neked fiam,ha kérdesz egy reggelen,hogy itt az idő, most már tied, járni akarod az ösvényemet?Választ ne várj,… 
Gyűrött arcodon mélyülő ráncok, szemed fénye vörös folt. Egy pontra figyelsz, már nem érdekelnek a külsőségek. Kiégett lelked hamvaiban keresgélsz egy szikrát, szétesett életed előtted áll és mint a régész, újra restaurálsz. Még hiszel. Mindennap mondod az imát, nyomod az életfilozófiát. Még hiszel, erőlködve, hogy minden olyan mint rég, erős karodban ott a… 
Éjszaka álmodtál egy útról,amin indulni kell reggel,mikor a Nap még ott túla völgyben álmosan hempereg. Te már öltözöl, benned dúla méreg, mi kényszerít,nemérted, önmagad kényszere,hogy ott légy te is a téren. Fázósan iszod a zaccos kávéd,erőt gyűjteni ott az emlék,a tehetetlen kilakoltatott,ki búcsúzik, lelke összetört.Sehonnan nem kap reményt.Őt látod magad előtt. Álmodban ott ültél… 
Már a hajnal közelít felém csillaghálóból búvik az ég, de én nyitott szemmel fekszem. Nem értem fájó életem, azt se, miért ver engem az Isten? A sóhajok hídján járok, kezemből száraz virágok szirmai hullnak, amorf lelkem köddé olvad, véremből sirályok isznak. Sudár vesszőn fekete madár vijjogó hangja messze száll, visszanéznék, de félek,… 
Gondolkodom. Ezzel telik a napom. Az emberi gyarlóságon, butaságon. Keresztre feszített hitem már-már feladom. Aztán eszembe jut, mily kis idő vár még rám a földi lét oltárán. Emlékemet majd itt hagyom. Esténként eszedbe jutok, ezért örökké élni fogok, mert sejtjeidben megbúvok. Lehet, mesélsz rólam, vagy csak belül emlékezel, jót vagy rosszat, nem érdekes. Egy könnycseppet… 
Hát daloljon a költő, addig, míg lehet, csukott szemekbe nézzen, süket fülekbe énekeljen, hátha résnyire nyílik a tudat. Lelkembe kutatom a választ, mi ezer éve bennem van, de válaszok helyett kérdések kígyóznak felém, néz vissza rám egy tükörkép, mi nem én vagyok, farkasszemet nézek egy idegennel, aki szenvtelen mosollyal igéz, integet, de én hátat fordítok. … 
. Sodródom, mint falevél, mi elszakadt fától, pörögve siklik a magasságból Szédülve tántorgok én is a mélységbe, helyem keresve keserves életben. El kéne menni, még ma el kéne indulni, el ebből a nyomorult világból. Fel, fel a magas felhők felé, a szikrázó fénybe, és magamról leszórni a fájdalmam a földre.... 
Mintha jártam volna itt, ezen az úton,botlik lábam, mint akkor a félre gördült köveken.A távoli templomtorony ugyanott, és a korhadtfaág is szemembe csap, sírni szeretnék.Az érzések szorítják szívem, hát igen,emlékszem már mindenre. Mintha két életem lett volna eddig, márjártam itt, szaladtam, mint gyermek anyám elé,és ott a deszkakerítés mögül mordult feléma fehér házőrző kuvasz, s… 
A hegy délcegen tör az ég felé, nyújtózva fellegekig érnéha lecsúszik rajta a köd, siklik, simítja kőszikla lelkét.A felhőkből víz buggyan elő, sisteregve száguld lefelé,fűre, fára, patak medrében elterül, a nap tüzében párávászelídül – Hazugság,zúgja az erdő, hogy nincs fent és lent,csak lebegés, gyökereink a földben örökre bent rekedtek,mégis az ágaink a felhőig érnek, fényben… 
Más ez az ősz, furcsa érzés, ahogy érkezettkopogtatás nélkül, nyitja az ajtónk, hirtelenhűvös lett az est. Hideg lett a lelkem tőle idebent.Valami változott, más minden, nem készültfel senki és semmi, hogy pihenni térjen. Zaklatott gondolataink ébren figyelnek mindenneszre, álmaink bennünk rekedtek, talán örökre.Félve figyeljük egymás arcát, töröljük könnyeinket,meleg, táncoló lángokról képzelgünk, de jéghegyekbeütközünk. Az… 
Némán és tehetetlenül időzik életem itt ragadtam ebben a sűrű ingoványban miből már nincs kiút, hiába keresem, hisz vakként jártam eddig a világban. Időzök hát, és megpróbálok látni ha jön a hajnal és majd hasítja, tépi sötét leplét gyáva önmagamnak, mi takarja lelkem, azt mi nyomorít. Sírni kéne, hangosan zokogni, tépni ruhám, szórni… 
A város felett tornyosulnaka felhők, levegőtlen a tüdőd,nyomja a keserűségszemedbe a könnyét.Ma minden megváltozott. Távol egy idegen helyen feküdt lea gyermek, az életed.Magányos vagy, mint még soha.Fel-alá jársz, sír a jelen,fáj a múlt, végtelen az alagút.Kértelek, hogy hibáidból tanulj.A válás már ilyen.Rakd újra a kirakós képeket.Középen ott legyen a gyermeked.Vele egy új kezdet, és a… 
Egy kicsi porszem az vagyok,szelek szárnyán suhanok.Fent a magasban, esőcseppben fürdök,lent a földön sárrá változom.Talpad a sárba ragad,nem mozdulsz,mert fogva tartalak.Csak egy porszem vagyok,alakváltó, változó,hol repülök, hol ragadok,de mindenütt ott vagyok.Tisztelj engem,mert a Föld vagyok!Rám taposol, döngetsz,majd leborulsz, arcoddal érintesz,lassan nyitott tenyeredbe veszel,és a szelek szárnyára hintesz.... 
Ódon, sötét folyosón lidérc oson,árnya óriásira nőve imbolyog.A gyertyatartókban csonkigégtek a gyertyák, fénylik, siklikmajd alszik, ellobban az utolsókis parázs. Sötétség ringat sikoltómagányt, vörösbor ömlikhófehér ruhán, levélpapíron vérrel írtüzenet: Ne félj neked megváltóda halál. Karmolják szakítjáklüktető szíved, hallod, hogy reccsenvereped, patakként ömlik hidegveríték,majd aláhúz a forgó vízörvény, mibelőled táplálkozik.Szemhéjad alatt reszket az ébredés... 
Léptek koppanása csillagporos úton az idő járja a végtelent, megy a vén kujon. Lemaradok tőle, lépést tartani nem tudok. Kegyetlen csuhás, nem áll meg csak szólít hiába lassítok, ő rám festi az öregség ráncait. Szórom magamról a tegnapot a mát, porfelhő mögöttem a múlt, már nincs rajtam semmi, csak hideg rázón a bizonytalanság. Míg… 
Mit ér az ember, ha nincs hajléka,ha csak a kemény föld derékalja,takarója nagykabátja, feje aljadaróctáska, mondd mit ér !? Mit ér az ember, ha nincs asztala,min ott a mindennapi elemózsia,csak annyi mi elég, ne haljon éhen,de ha nincs… mondd, mit ér !? Mit ér az ember, ha nincs szerelme,ha sivár minden naplemente,nem tépik érzelmek szívét… 
Katerina Forest: TarkólövésMég sírhatsz, még hullhat a könnyedtemetheted gyermeked, még nincs vége,még most következik, amibe beleremegez a törékeny világ, otthonod, hazád.Még sírhatsz, még érezheted illatátaz esőnek, mi oly gyorsan mosta áta vérrel telt utcaköveket, amin állszbambán és nem értesz semmit, nemérted mi a bűnöd, miért ver Isten?Még sírhatsz, még hullhat a könnyed,míg térdepelsz a mocsok… 
A szél hátán jött az erdő felől,sodródott felém egy fekete felhő.Sziszegett, sistergett, nyújtózott,tekergett, szétterült az égi anomália. Repülnék veletek, táncolnék az égen,szabadság égetné haldokló szívem,csak egy kis időre ott lebegne lelkem,köztetek egységben, örök szeretetben. Nem fájna utána, ha zuhannék a mélybe,kősziklákon törnék, folyó vízbe hullnék.Törött szárnyal itt lent, egy percig se élnék.... 
Mikor a nap elsiratja az utolsó bíborkönnyét és az estben elring kicsit még a tó vizén, könyörtelenül jön mögötte a sötétség, a hűvös esti szélben újra didereg lelkem. Próbálok küzdeni, mesében élni, álmodni újra mint rég, nézni önmagam tükörképét, keresni egy pontot,honnan újra kezdhetném szétszaggatott boldog napjaim. Mit építek nappal, széthullik estére, önámításból… 
Az idő szelíd percekkel kereskedő,elvesz tőled mindent, hiába kéred.Ott az utca végén a fényre kilépőSzerelem, már csak tovatűnő emlék,gyöngy kacagása a szűzi varázsnak.Tündérfürt simul könnyes arcodon,mellőled a boldogság messzire oson.A magány csak hűséges cimborád,eltűnt, szétfoszlott a mámor, nincstöbb varázs, a szavak koppannaka földre, ott szürkén elhevernek,a „Síron túl is szeretlek”,betűkreszétesnek…... 
Népnevelés, agymosás, népbutítás, néppusztítás.Röhögőgörcs, belső munka, pénzmosás. Más.Te meg tűröd birkamódra, félsz kinyitni a szád,lehet a szó olyan hangos, meghallja a félvilág.Fák alatt mész, hogy az árnyék ne mutassa léptedet,még valaki észreveszi, ott vagy és még létezel.... 
Az éjszaka lüktető zaja, a zenétől hangos orgiák,a kézmozdulat a lobbanó lángra, söpri a hamuját,szórja parazsát a bódító cannabisnak. Még vasláncontartod a mámor megvadult ördögét, de gyengül az edzettacél, pattogva foszlik az érc, véredben pezsgőn fut a jel,kéjesen átölel, mindent akarsz, mindenekfelett.A hajnal ébred a völgyben, csendfátyolt borít,benned sírnak a hangok, elhagyják testeda gondolatok,… 
Érezted e már a végtelen magányt, mikor egyedül ültél a csillagos ég alatt? Védtelen voltál és kétségbeesett, porszem, ami a semmiből lett. Az időtlenség, mint hullámzó óceán, benne felolvadt léted, foszlik mint rongy kacat, tépik nyikorgó fogaskerekei a sorsnak. Mégse lázadsz ellene. Megalkudtál? Egy nap magához hív a végtelen, alaktalan testével átölel, kérlel légy a mátkája, menj… 
A madár kémlelte a ködös őszi eget. Szárnyát szétnyitotta suhogtatta próbálgatta erejét. Ősi ösztön súgta, menni kell, itt az idő. Aztán neki rugaszkodott, fel, egyre magasabbra felhők fölé szállt szelek szárnyán Mindegy mi volt vihar, sebes eső zúzmarás köd mint egy robotrepülő szállt, nem volt akadály. Ezernyi kilométer után végre ott a pihenő, mikor leszállt… 
Elkezdtük a megújulást, szemben áll velünk a nagyvilág. Hírek a médiából lecsaptak ránk, nincs itt más csak széthúzás. Média, irányított bábfigura, utasításra írott firka, szekér, ami viszi parancsolóját. Érdekek feszülnek, nem engednek! Szegény emberek kenyerére dögkeselyűket engedtek. Bezárt otthonod ajtaját döngeted, az utcáról nézed az életed. Nem értem… nem fogom holnap sem! Miért csak véres… 