Az éjszakai hidegben zúzmarás ágakra ült a Hold,
az ereszen jégcsapok nőttek, híztak, szélesedtek.
Suttogva közeledett a városba az északi szél,
házak közé érve néma kerítés deszkáin dobolt.
Végig remegett a jégcsapokon,
s a szélorgona megszólalt, zengett rajta a halálszimfónia.
A félelem állkapcsa összerándult, a jajszót satuba zárta.
Bent a házakban a pislákoló szikrákon fellobbant a láng.
Sötét árny nőtt a falakon. Az idő megállt.
Mozdulatlanná dermedt a várakozás.
Lelkekben mantrák üldözték egymást:
Szeretem, szeretem, szeretem…
Elmúlik, elmúlik, elmúlik…
Tavasz jön, tavasz jön, tavasz jön…
Isten megsegít, Isten megsegít, Isten megsegít…
A kiszolgáltatott lélek Csodára várt: Holnap Karácsony!
2018. december 23.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: