Katerina Forest: Terror

Még gyengülő karod az égnek emeled

a sebek mik rajtad vérzenek,

már nem fájnak, kikapcsolt neuronok

körbecsókolják lelked,

már csak zsibbadtan révedsz a semmibe.

Elfeledett emlékek kopognak, jönnek,

összemosódik a múlttal a jelen.

Átok van rajtad, már régen érzed.

Égett hús szagát öklended a mélybe,

mocsokban feszül a miatyánk, rózsa

füzéren simul, hintázik a halál, bús, széttépett

hited a pokolra alá száll, érzed, illan már,

elgyötört testedből a lélekláng.