Elkezdtük a megújulást,
szemben áll velünk a nagyvilág.
Hírek a médiából lecsaptak ránk,
nincs itt más csak széthúzás.
Média, irányított bábfigura,
utasításra írott firka,
szekér, ami viszi parancsolóját.
Érdekek feszülnek, nem engednek!
Szegény emberek kenyerére
dögkeselyűket engedtek.
Bezárt otthonod ajtaját döngeted,
az utcáról nézed az életed.
Nem értem…
nem fogom holnap sem!
Miért csak véres rongy a nép egysége,
miért feküdtünk le a földre,
szolgamódra megkövezve.
A technika, az elme határtalan,
már gondolkodó az emberfia,
mégis ugyanazt a rabláncot fűzik,
edzett acélból most is,
mi fájdalmasan csuklónkra izzik,
mit századokkal előbb kovácsolt ki
a kizsákmányoló elit.
Okos fejünket hajtjuk szolgaként,
akarat nélküli bábuként.
… nem értem,
nem értem holnap sem!
Ha tudás mellett kész a terv,
min hezitálsz?
Feloldották a moratóriumot,
készülhetnek az öngyilkosok.
Kiégnek az otthonok,
hullik a selejt…
Nem hallja meg a nagyvilág,
hogyan sír a lelkünk idebent!
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: