Katerina versek

Katerina Forest : Egy nap

… ébredés, lassan kortyolt kávé,  feszült remegés, sírós kedély, telefon, most nem beszélek, omlik a tér és a tudat, de ne félj fiam, csak múló hangulat, mert fáj a lét, és nincs jövő,  zsibbad a kéz és a fej, mi enyém,   rabol tőlem az idő,  feladatok sorban, ajtó előtt, nem, nem tudom, de keresem,… Tovább »

Katerina Forest: Lidérc

Az éjszakában lidérc kóborolBeoson zárt ajtón, ablakonhogy füledbe sziszegje,nem vagyegyedül, s kéjesen mellkasodra ül. Szorít és nyálas csókot adnem érti, miért harcolsz vele,nászra hív, hogy egyesülj vele. Kint az éjszakában búvik a Holdezüstjét húzza rongyos felhők mögé,miből ragadva hullik a földre a bűzös lészétterül tetőkön, az utcakövén.   Láncra verve nyüszít egy kutya, félaz éjszakában,… Tovább »
Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az nlc-re!