1.0Katerina versekhttps://katerinaversek.cafeblog.huKatherina Foresthttps://katerinaversek.cafeblog.hu/author/katerinaforestcitromail-hu/<p><img class="alignnone size-full wp-image-104" src="https://katerinaversek.cafeblog.hu/files/2019/03/14102345_1059683960735642_6009499327864540968_n.jpg" alt="" width="200" height="200" /></p> <p>Sétált, mint aki ráér,<br />lassan, szinte észrevétlen.<span class="text_exposed_show"><br />Nézett az üvegfalon át egy<br />csodálatos idillt. Szeme<br />körbeölelte, a vértől rózsás<br />sertéskarajt, cirógatta a zsíros<br />falatokat. Nyála csorgott, már<br />patakba folyt, ádámcsutkája<br />le-föl mozgott. Elképzelte<br />a gőzölgő levest,az illatos<br />sercegő húst, szinte beleszédült<br />a vágyba- Kér valamit?- szóltak rá.<br />Arcát gyorsan igazítva<br />szerény mosolyra húzta,<br />- Semmit kedveském, csak nézelődök.<br />De sírt az éhség az álarc mögött.<br />Az utcán sóhajtva nyúlt a kidobott<br />szemétbe, lehajtott fejjel<br />tovább lépve, kenyérhéjat majszolt.</span></p>richhttps://katerinaversek.cafeblog.hu/files/2019/03/14102345_1059683960735642_6009499327864540968_n-150x150.jpg150150