1.0Katerina versekhttps://katerinaversek.cafeblog.huKatherina Foresthttps://katerinaversek.cafeblog.hu/author/katerinaforestcitromail-hu/<p><img class="alignnone size-medium wp-image-113" src="https://katerinaversek.cafeblog.hu/files/2019/03/17021607_1728649347151863_4668995414086476995_n-300x200.jpg" alt="" width="300" height="200" /></p> <p>Egy nap útra keltél, rám hagytad a múltad,<br />és kisszobádban mindet összeraktad.<br />A féltve őrzött bögrét, szakadt láncot,<span class="text_exposed_show"><br />az ünneplő ruhádról leszakadt gombot.<br /><br />Azt mondtad vége, elmúlt a gyerekkor,<br />két lábon állsz ezután, mint a kőszobor.<br />Fújhat hideg szél, eshet felhőszakadás,<br />ne féltselek, már régen felnőtté váltál.<br /><br />Sírtál egy kicsit, színleg, vagy igazán,<br />nem éreztem belül, az elválás fájdalmát.<br />Nyikorgó kapu lépted után döngött,<br />mindent itt hagytál magad mögött.<br /><br />Csak nézem a fényképed, mosolygós<br />szemed. Kész nő lettél, csak a lelked<br />gyerek, ott benn egy játszó kobold,<br />aki tündérmesékben benn rekedt.<br /><br />Láttalak Téged véletlenül a minap.<br />Utcasarkon vártad a remény sugarát,<br />hajadon nem volt glória se parfüm,<br />szemed szürkén bámult és tétován.<br /><br />Kopott melegítőd, lyukas cipőd<br />átázva dacolta a zord múló időt.<br />Lehajtott fejjel, álltál egyedül,<br />Még most se értem, miért menekülsz?<br />Pedig mondtad:<br /><br />Tiszta lapokkal új életet kezdek.<br />Lerázom magamról a múltamat,<br />elfelejtek mindent, amikért sírtam,<br />a meggyalázott gyermekkoromat.<br /><br />Nem hitted el nekem, pedig szóltam<br />Múlt nélkül nincs jövő, nincs jelen.<br />Talán itthon jártál ott, gondolatban,<br />a rám hagyott múltad rakosgattad<br />vissza, az üresen hagyott polcaidra.</span></p>richhttps://katerinaversek.cafeblog.hu/files/2019/03/17021607_1728649347151863_4668995414086476995_n-150x150.jpg150150