1.0Katerina versekhttps://katerinaversek.cafeblog.huKatherina Foresthttps://katerinaversek.cafeblog.hu/author/katerinaforestcitromail-hu/<p><img class="alignnone size-medium wp-image-185" src="https://katerinaversek.cafeblog.hu/files/2019/03/941310_161114464065184_1725252749_n-300x300.jpg" alt="" width="300" height="300" /></p> <p><strong>Érezted e már a végtelen magányt,</strong></p> <p><strong>mikor egyedül ültél a csillagos ég alatt?</strong></p> <p><strong>Védtelen voltál és kétségbeesett,</strong></p> <p><strong>porszem, ami a semmiből lett.</strong></p> <p><strong>Az időtlenség, mint hullámzó óceán,</strong></p> <p><strong>benne  felolvadt léted, foszlik</strong></p> <p><strong>mint rongy kacat, tépik</strong></p> <p><strong>nyikorgó fogaskerekei a sorsnak.</strong></p> <p><strong>Mégse lázadsz ellene.</strong></p> <p><strong>Megalkudtál?</strong></p> <p><strong>Egy nap magához hív a végtelen,</strong></p> <p><strong>alaktalan testével átölel, kérlel</strong></p> <p><strong>légy a mátkája, menj vele,</strong></p> <p><strong>és vezet, átrepít több évezreden.</strong></p> <p><strong> Míg félénken lépdelsz az égi aszfalton,</strong></p> <p><strong>mesél. A volt világról és a lesz világról.</strong></p> <p><strong>Míg hallgatod látod miről beszél.</strong></p> <p><strong>Már nem vagy védtelen, árva sem,</strong></p> <p><strong>Hatalmasra nőtt karjaiddal átöleled</strong></p> <p><strong>becézed, szeretgeted az életet.</strong></p> <p><strong>Körülötted égi zene kísért, csillagok</strong></p> <p><strong>pihennek válladon, bolygók fényzöldjei</strong></p> <p><strong>zarándokolnak mint karaván veled,</strong></p> <p><strong>a végtelen ösvényen, mi öröklétre vezet.</strong></p> <p><strong>Csakhogy túlzásba sodró álmaidból,</strong></p> <p><strong>felébreszt a perc, mi pattog fejedben</strong></p> <p><strong>egy dalt szüntelen, ember vagy, nem</strong></p> <p><strong>vagy halhatatlan, nem vágyhatsz</strong></p> <p><strong>többre, mint amennyit érsz,</strong></p> <p><strong>egy villanás vagy az élet egén.</strong></p> <p><strong>Érezted e már a végtelen megnyugvást,</strong></p> <p><strong>miben mosolyogva sétálhatsz tovább?</strong></p> <p><strong>A szeretet szívedben simogatja a tudást,</strong></p> <p><strong>mit mátkád mesélt el, hogy tied minden</strong></p> <p><strong>a csillagok, a fény, az égizene, hogy magadhoz</strong></p> <p><strong>ölelheted önmagadban a világegyetemet.</strong></p> <p><strong>Mert tied minden, a volt világ, a lesz világ.</strong></p> <p><strong>Már felnőttél hozzá, élni tudsz vele.</strong></p>richhttps://katerinaversek.cafeblog.hu/files/2019/03/941310_161114464065184_1725252749_n-150x150.jpg150150