<?xml version="1.0" encoding="UTF-8" ?><oembed><version>1.0</version><provider_name>Katerina versek</provider_name><provider_url>https://katerinaversek.cafeblog.hu</provider_url><author_name>Katherina Forest</author_name><author_url>https://katerinaversek.cafeblog.hu/author/katerinaforestcitromail-hu/</author_url><title>Katerina Forest: Tarkólövés</title><html>&lt;p&gt;https://www.facebook.com/forestcaterina/videos/2153285668031082/&lt;/p&gt;
&lt;hr /&gt;
&lt;p&gt;Még sírhatsz, még hullhat a könnyed&lt;br /&gt;temetheted gyermeked, még nincs vége,&lt;br /&gt;még most következik, amibe beleremeg&lt;br /&gt;ez a törékeny világ, otthonod, hazád.&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;Még sírhatsz, még érezheted illatát&lt;br /&gt;az esőnek, mi oly gyorsan mosta át&lt;br /&gt;a vérrel telt utcaköveket, amin állsz&lt;br /&gt;bambán és nem értesz semmit, nem&lt;br /&gt;érted mi a bűnöd, miért ver Isten?&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;Még sírhatsz, még hullhat a könnyed,&lt;br /&gt;míg térdepelsz a mocsok közepén,&lt;br /&gt;feletted már dögkeselyűk kerengnek,&lt;br /&gt;várják a húst, s te a tarkólövést.&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;Már vége, már elfogyott minden&lt;br /&gt;könnyed, zörgő csontjaid mellett&lt;br /&gt;foszladozó hullahegyek, elfelejtett&lt;br /&gt;mementó leszel az új világ reggelén,&lt;br /&gt;mire lassan kúszik a vadrepkény.&lt;/p&gt;</html><type>rich</type><thumbnail_url>https://katerinaversek.cafeblog.hu/files/2019/03/1175075_565633583474018_2074744516_n-150x150.jpg</thumbnail_url><thumbnail_width>150</thumbnail_width><thumbnail_height>150</thumbnail_height></oembed>