1.0Katerina versekhttps://katerinaversek.cafeblog.huKatherina Foresthttps://katerinaversek.cafeblog.hu/author/katerinaforestcitromail-hu/<p><img class="alignnone size-medium wp-image-219" src="https://katerinaversek.cafeblog.hu/files/2019/04/idők-300x228.jpg" alt="" width="300" height="228" /></p> <p style="font-weight: 400">Léptek koppanása csillagporos úton</p> <p style="font-weight: 400">az idő járja a végtelent, megy a vén kujon.</p> <p style="font-weight: 400">Lemaradok tőle, lépést tartani nem tudok.</p> <p style="font-weight: 400">Kegyetlen csuhás, nem áll meg csak szólít</p> <p style="font-weight: 400">hiába lassítok, ő rám festi az öregség ráncait.</p> <p style="font-weight: 400">Szórom magamról a tegnapot a mát,</p> <p style="font-weight: 400">porfelhő mögöttem a múlt, már nincs rajtam</p> <p style="font-weight: 400">semmi, csak hideg rázón a bizonytalanság.</p> <p> </p> <p style="font-weight: 400">Míg haladok az idő után, ő kapukat nyit</p> <p style="font-weight: 400">rajtuk benézve sejtem a jövőt, de testemben</p> <p style="font-weight: 400">nincs sok erő, hogy elhiggyem,</p> <p style="font-weight: 400"> fázón félve, csupaszon kiszolgáltatottan,</p> <p style="font-weight: 400">már nincs mitől félnem. Bársonyt borít rám</p> <p style="font-weight: 400">az időtlenség, a körforgás mi elmegy, az visszatér.</p> <p style="font-weight: 400">Arcom porcelán ráncain megpihen a fény.</p> <p style="font-weight: 400">A tér kitágul, az idő megáll, s megmutatja önmagát.</p> <p style="font-weight: 400">Visszavisz a múltba, s vállamat ólomként nyomja</p> <p><span style="font-weight: 400">újra, a lerázott ma, tegnapok a végtelen múlt súlya.</span></p>richhttps://katerinaversek.cafeblog.hu/files/2019/04/idők-150x150.jpg150150