Katerina versek

Katerina Forest: Amnézia

Kavicsos út, hepehupás, rajta szelíden bújó pocsoják,már oly régen járok ezen az úton.Ha elfáradok, megpihenek bárhol, árokpartonvagy köveken ülve, járdaszegélyen, vagy madárszarosparkok rozzant lócáin, egy hörgő város közepén.Arctalan emberek kerülgetnek, néha belém rúgnak,leköpnek, rám dobják lelkük zuborgó mocskát.Már nem érdekelnek. Nincs bennemfeléjük zéró tolerancia. Gyűlölöm őket. Bent rekedtek az időben,agyuk bezárt pénzes ládika. Gyűlölöm mind!Az… Tovább »
Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az nlc-re!