Katerina versek

Ott ültél csendben a ház előtt,szóltam hozzád – Gyere be a házba,hűvösek az esték, megfázol anyám. Valahol messze jártál, nem hallottad a szavam,ráncos arcodra árnyékot rajzolt a Nap,szájszegletedben megrekedt az idő,véste a múló képeket a szemgödör.Már nem léptél tovább, érdektelenné váltszámodra a jövő. Ott a ház előtt vártál, talánhogy köszönteni tudd az érkezőt… Ablakodba elhervadtak… Tovább »

  Aggódó szemed tükrében nézem magam, csendes mosolyodban időtlen a múltam. Vajúdó éjszakádon mikor világra hoztál, a sötétségbe sikoltottál, majd fürösztöttél könnyeid vizében. Elraboltalak és fogva tartottalak. Már nem Te voltál önmagad,én voltam az életed. Sose bántad. Vigyáztad léptem, tanítgattál, Ezer öleléssel nyugtattál. Sírtál, az örömtől. Sírtál, a bánattól. Sírtál éjszakákon át a félelmeidtől. Anyám,… Tovább »

  Öreg kezed, anyám, tedd a kezembe,hadd simogassam még egyszer meg.Ülök melletted, nem beszélünk, csakhallgatunk együtt egy régi zenét.Szívemben bomlik lassan a fájdalom.Hazaértem, már itt vagyok veled. Messzire mentem, távoli vidékensok évig éltem, nélküled, anyám.De minden nap gondoltam rád.Higgy nekem, látod, hazaértem,itt vagyok veled, fogom a kezed,veled maradok, sose hagylak el. Ma megkondult a harang,… Tovább »