
Fénytelen reggelek jönnek, kertek alatt búvó hajnalok után, a hóesés elsimítja az éjszakai lábnyomokatmik bezárt ajtódig vezettek.Lassan kihűlés dermedté válik a kinti világ. Hajad ezüstjén mereng a lámpa fénye,olvasol, vagy csak szunyókálsz csendesen, körülötted nem moccan az idő, némán kivár.Arcodonkisimultak a ráncok, ajkad szögletén félénk, szégyenlős mosoly bujkál.Talán álmodsz ésott vagy ahová az ébrenlétben mindig is vágytál, s lelkedben kedves…
Tovább »