
Még látlak téged, még nem halványult az emlék, mintha tegnap lenne, s Te csomóra kötöd a kendőd, kötényed zsebébe magokat raksz, indulsz a kertbe, mert itt a tavasz, siettet ezernyi teendőd, nem időzöl, nem érsz rá beszélni velem, mész a gyalogúton át az almafák alatt, róluk sziromeső hullik rád. Édesanyám. Még látlak téged, még a hangod is…
Tovább »