Terítő nélküli asztal közepénüres tányér.Meleg leheleted kondenzcsíkkéntkörbejárja a hideg szobád.Nem vagy egyedül.Veled ül az üres tányért bámulvaa család.Huszonegyedik század!Ki hitte volna,hogy ezt hozza rád?Társbérlőd a nyomor.Mindennap várod a végrehajtót.Pedig dolgoztál, reggeltől estig,hisz te voltál az átlag,aki az életbe belefáradt.Hittél,az égen tündöklő tűzijátéknak,hittél,a hülyítő reklámoknak,elhitted,hogy megengedheted magadnak,hogy házat vehetsz, plazma tévét.Hittél az összes hazugságban, ahíres huszonegyedik…
Tovább »
Sétált, mint aki ráér,lassan, szinte észrevétlen.Nézett az üvegfalon át egycsodálatos idillt. Szemekörbeölelte, a vértől rózsássertéskarajt, cirógatta a zsírosfalatokat. Nyála csorgott, márpatakba folyt, ádámcsutkájale-föl mozgott. Elképzeltea gőzölgő levest,az illatossercegő húst, szinte beleszédülta vágyba- Kér valamit?- szóltak rá.Arcát gyorsan igazítvaszerény mosolyra húzta,– Semmit kedveském, csak nézelődök.De sírt az éhség az álarc mögött.Az utcán sóhajtva nyúlt a kidobottszemétbe,… Tovább »
