Katerina versek

Az éjszaka hamar jött újra, ráhasalt a tájraés sötétség borult a csendes szobánkra,megszoktam már,… hogy már nem beszéltünk,egy ideje csak némán figyeltük, hogy cammogkínlódva velünk az idő, tengernyi emléktőlroskadón, meg- megállva, megpihenve,tétován, szinte szégyenlősen kivárva. Néztél rám esendőn, szemedben láttamegy kicsinyke bűntudatot, te már tudtad,hogy nemsokára örökre magamra maradok. Figyelted és vártad azt a sötét… Tovább »