Katerina versek

Léptek koppanása csillagporos úton az idő járja a végtelent, megy a vén kujon. Lemaradok tőle, lépést tartani nem tudok. Kegyetlen csuhás, nem áll meg csak szólít hiába lassítok, ő rám festi az öregség ráncait. Szórom magamról a tegnapot a mát, porfelhő mögöttem a múlt, már nincs rajtam semmi, csak hideg rázón a bizonytalanság.   Míg… Tovább »

Ha itt az idő és szól fentről egy angyal, – Készülj, már az óra lassan lejár! Megkérem én az angyalom, ne siessen oly nagyon, mert sok munka vár még rám.  Földi emlékeim, itt nem hagyhatom. Készülődök és pakolgatok mindent, mi  szebbé tette földi életem. Gyűjtök a patakból gyöngyös csobogást, Szél hátáról zizegő levelet, virág szirmát,… Tovább »