Katerina versek

Katerina Forest: Elvágyódás

    .  Sodródom, mint falevél, mi elszakadt  fától, pörögve siklik a magasságból Szédülve tántorgok én is a mélységbe,  helyem keresve keserves életben.  El kéne menni, még ma el kéne indulni, el ebből a nyomorult világból. Fel, fel a magas felhők felé, a szikrázó fénybe,  és magamról leszórni a fájdalmam a földre.... Tovább »
Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az nlc-re!