Katerina versek

Katerina Forest : Örök emlékezet

“Az évek jöttek, mentek,” észrevétlen, elsuhant mellettem több évtized, de nem törődtem a múló idővel. Velem voltál. Melegített a szemedben izzó parázs. De egy nap fátyolt húzott az ég az arcára az ébredő magány hozzám simult, rám tekerte köldökzsinórját, és fájdalmam megszülte a hiányt. Egészen összetörtem, kis apró cserepekké váltam, min gyöngyözve sírt a hajnal, az… Tovább »
Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az nlc-re!