
“Az évek jöttek, mentek,” észrevétlen, elsuhant mellettem több évtized, de nem törődtem a múló idővel. Velem voltál. Melegített a szemedben izzó parázs. De egy nap fátyolt húzott az ég az arcára az ébredő magány hozzám simult, rám tekerte köldökzsinórját, és fájdalmam megszülte a hiányt. Egészen összetörtem, kis apró cserepekké váltam, min gyöngyözve sírt a hajnal, az…
Tovább »