Katerina versek

Katerina Forest: Szél

  Zúgva, sisteregve jött a szél,  dühösen vágta rám a kertkaput. Forró leheletével felszárított minden harmatot. Bebújt bokorba, résbe, majd sziszegve hozzám bújt, körbe ölelt. Nem engedett, beszél hozzám. Illatokkal cirógatott, estikével, eső illattal. Szagokat hányt rám, égett hús szagát, temetetlen halottak bűzét… esti harangszót, gyermeksírást, üvöltve forgott, ágakat tört, majd elnémult egy percre, bűnbánón… Tovább »
Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az nlc-re!