Alszik még a város, az ódon kövek közt lapuló porszem sem mozdul, hibába jajdul a sikátor ölén a szél. Útjelző lámpák hunyorgó fényében szitál a hajnali köd, könnyekké válik a szennyes háztetőn, majd felfénylik az utca macskakövén. Fázik a lelkem. Riadok minden hangra, mit zörget kint a szél, nyikorgó kapuk alján hever a reggel, átölelve… Tovább »
Katerina Forest: Félelem
Alszik még a város, az ódon kövek közt lapuló porszem sem mozdul, hibába jajdul a sikátor ölén a szél. Útjelző lámpák hunyorgó fényében szitál a hajnali köd, könnyekké válik a szennyes háztetőn, majd felfénylik az utca macskakövén. Fázik a lelkem. Riadok minden hangra, mit zörget kint a szél, nyikorgó kapuk alján hever a reggel, átölelve… Tovább »
Az est ráborul a tájrakoromfekete köpenye alattpihen a föld.A sápadt hold fekszik a felhőkmögött. Surran a tolvaj, halkanészrevétlen,mordul a láncos kutya.Zörög a haraszt, reccsen az ág,félelem figyel a fán. Fordulsz az ágyban,az álom tovaszáll.Nyitott ablakodbankönyököl a túlvilág. Nyomsz egy híreket,kergeted a szellemeket.Bámulod a képeket.Pusztítás, tüntetés, éhezés,válság, ígérgetés. Ülsz és várod a csodát.A tolvaj ügyes,viszi a… 