
Gondolkodom. Ezzel telik a napom. Az emberi gyarlóságon, butaságon. Keresztre feszített hitem már-már feladom. Aztán eszembe jut, mily kis idő vár még rám a földi lét oltárán. Emlékemet majd itt hagyom. Esténként eszedbe jutok, ezért örökké élni fogok, mert sejtjeidben megbúvok. Lehet, mesélsz rólam, vagy csak belül emlékezel, jót vagy rosszat, nem érdekes. Egy könnycseppet…
Tovább »