Katerina versek

  Más ez az ősz, furcsa érzés, ahogy érkezettkopogtatás nélkül, nyitja az ajtónk, hirtelenhűvös lett az est. Hideg lett a lelkem tőle idebent.Valami változott, más minden, nem készültfel senki és semmi, hogy pihenni térjen. Zaklatott gondolataink ébren figyelnek mindenneszre, álmaink bennünk rekedtek, talán örökre.Félve figyeljük egymás arcát, töröljük könnyeinket,meleg, táncoló lángokról képzelgünk, de jéghegyekbeütközünk. Az… Tovább »

Némán és tehetetlenül időzik életem itt ragadtam ebben a sűrű ingoványban miből már nincs kiút, hiába keresem, hisz vakként jártam  eddig a világban.   Időzök hát, és megpróbálok látni  ha  jön a hajnal és majd hasítja, tépi sötét leplét gyáva  önmagamnak,  mi takarja  lelkem, azt mi  nyomorít.   Sírni kéne, hangosan zokogni,  tépni ruhám, szórni… Tovább »

Katerina Forest: TarkólövésMég sírhatsz, még hullhat a könnyedtemetheted gyermeked, még nincs vége,még most következik, amibe beleremegez a törékeny világ, otthonod, hazád.Még sírhatsz, még érezheted illatátaz esőnek, mi oly gyorsan mosta áta vérrel telt utcaköveket, amin állszbambán és nem értesz semmit, nemérted mi a bűnöd, miért ver Isten?Még sírhatsz, még hullhat a könnyed,míg térdepelsz a mocsok… Tovább »

A fák levelén vörös folt izzik, jajdul az erdő, reccsenve tör le az ág, búsul lenn,  a földön a porban a sok kiszikkadt virág.   A  meleg szélben ring  a vízen egy árva csónak, korhadt fájához simul, ütődik, koppan, a mélyből kivetett  bűzös halraj.   Zörren a parton egy üres sörös doboz, mint zászló leng… Tovább »

Pihennék én egy árnyas lombú fa alatt,egy sziklafal tövén, melyen szikrát szór a nap,egy érből csordulna lábamhoz gyöngyözvecsillogón a kövek nedve, mintha lelkem könnyezne Mennék én úttalan utakon, naptól hevült homokbantaposnám életem keservét, bár elhagynámlelkem kínzó, nehéz terheit, mik, mint a parazitákbelülről gyökereznek, fojtanak, végül meg ölnek. Kérnék én időt a Sorstól, haladékot csak egy… Tovább »

Még sírhatsz, még hullhat a könnyedtemetheted gyermeked, még nincs vége,még most következik, amibe beleremegez a törékeny világ, otthonod, hazád. Még sírhatsz, még érezheted illatátaz esőnek, mi oly gyorsan mosta áta vérrel telt utcaköveket, amin állszbambán és nem értesz semmit, nemérted mi a bűnöd, miért ver Isten? Még sírhatsz, még hullhat a könnyed,míg térdepelsz a mocsok… Tovább »