Katerina versek

  Éjszaka álmodtál egy útról,amin indulni kell reggel,mikor a Nap még ott túla völgyben álmosan hempereg. Te már öltözöl, benned dúla méreg, mi kényszerít,nemérted, önmagad kényszere,hogy ott légy te is a téren. Fázósan iszod a zaccos kávéd,erőt gyűjteni ott az emlék,a tehetetlen kilakoltatott,ki búcsúzik, lelke összetört.Sehonnan nem kap reményt.Őt látod magad előtt. Álmodban ott ültél… Tovább »

Mit ér az ember, ha nincs hajléka,ha csak a kemény föld derékalja,takarója nagykabátja, feje aljadaróctáska, mondd mit ér !? Mit ér az ember, ha nincs asztala,min ott a mindennapi elemózsia,csak annyi mi elég, ne haljon éhen,de ha nincs… mondd, mit ér !? Mit ér az ember, ha nincs szerelme,ha sivár minden naplemente,nem tépik érzelmek szívét… Tovább »

Szorítlak, ne félj nem vagy egyedül, az éjszaka körbeölel, velünk együtt szuszog, dünnyög a hideg mozaik kövön a széthullott életünk.   Az álom elvisz oda ahová vágysz terített asztal mellé ültet, testedre terít hófehér ruhát. Majd meglátod mennyei lesz minden, lépj bátran kedvesem sose félj, itt vagyok veled.   Fésülöm selymes hajad, virágot tűzök közé…… Tovább »