Katerina versek

Katerina Forest: Maradj még!

A mennyezet repedéseibe bújik a lét,aláhullok, nem érzem a mélységét,csak a hideg leheletét, hív az enyészet.Haldoklom. Ne félj tőlem, ne sirass engem, csakmaradj velem, simítsd a homlokommin száz év gyötrelmének ráncaisimulnak el, vágyva a végtelenbe. Már lidércet látok, rám mered,orromban érzem bűzét a végnek, dene hagyj egyedül, még maradj velem. Ott a fényben, ugye te… Tovább »
Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az nlc-re!