
Szürke rongytakaróba bújt a Nap, zörgő falevelek szél sodort hada útra kel a végtelen poros utakon, nyomukban az elmúlás démona. Tajtékzó hullámon olajfolt, ring, mint halotti lepel, már nem int feléd, nem hívogat, halott meder az élet végső nyughelye, a tenger. Égre törő obeliszkek, romos templomok, üszkös felhőkarcolók, dacolnak még a sugárzó éggel,…
Tovább »