Katerina versek

Katerina Forest: Ott ültél csendben

Ott ültél csendben a ház előtt,szóltam hozzád – Gyere be a házba,hűvösek az esték, megfázol anyám. Valahol messze jártál, nem hallottad a szavam,ráncos arcodra árnyékot rajzolt a Nap,szájszegletedben megrekedt az idő,véste a múló képeket a szemgödör.Már nem léptél tovább, érdektelenné váltszámodra a jövő. Ott a ház előtt vártál, talánhogy köszönteni tudd az érkezőt… Ablakodba elhervadtak… Tovább »
Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az nlc-re!