Katerina versek

Hát daloljon a költő, addig, míg lehet,  csukott szemekbe nézzen, süket fülekbe  énekeljen, hátha résnyire nyílik a tudat.  Lelkembe kutatom a választ, mi ezer éve  bennem van, de válaszok helyett kérdések  kígyóznak felém, néz vissza rám egy tükörkép,  mi nem én vagyok, farkasszemet nézek egy  idegennel, aki szenvtelen mosollyal igéz,  integet, de én hátat fordítok. … Tovább »

Na, éljünk még egy kicsit, álmodjunk nagyokat.Kéjesen sikoltsunk, ha sáros lábbal belénk rúgnak.Gyermeki mosollyal rebegjünk hálát,ha szétszakítsák hitünk, és a kutyák elé dobják.Kik voltunk mi, hogy mertünk nagyokat álmodni?Mertünk kéklő égre Napot felfesteni, tengernyi mezőrevirágot szórni? Kik vagyunk mi? Hagytuk, hogy hitünket ellopják,gerincünket törjék, ősi büszkeségünkszégyenpadra dobják. Tömeggé váltunk, arctalanul állunk,béna kezünkből hullanak a zászlók.Szirének… Tovább »