Katerina versek

Katerina Forest : Egy nap

… ébredés, lassan kortyolt kávé,  feszült remegés, sírós kedély, telefon, most nem beszélek, omlik a tér és a tudat, de ne félj fiam, csak múló hangulat, mert fáj a lét, és nincs jövő,  zsibbad a kéz és a fej, mi enyém,   rabol tőlem az idő,  feladatok sorban, ajtó előtt, nem, nem tudom, de keresem,… Tovább »
Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az nlc-re!