Katerina versek

Katerina Forest: KÖD

Látod, a köd hogy hasal a tájon? Mint az énlustaságom a hajnali ágyon. Vak szemmelfényt keres, nyújtózkodik a szürke mocsokban. Látod az utca emberét, kik lehajtott fejjelsietnek elérhetetlen céljaik felé, szempillájukonrebben a köd lecsurgó szennye, undorodvatörlik magukról mintha a sors hányadéka lenne. Arcukra fagyott mosolyukból gyöngyfüzért fona hideg reggeli szél, görgeti maga előtt fel a… Tovább »
Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az nlc-re!