Katerina versek

Katerina Forest: Kövek

  Az alkony elküldte felém bíbor sóhaját,  vén fák alatt nyújtózik az árnyék. Elfáradtam én is hosszú sétámon, pihenni vágyom   Látod itt ér véget a világ, hol összeér az ég a víztükörrel, s eggyé válva hullámzik felém. Kősziklákon surran, majd korbácsol az idő csillagok gyúlnak fenn és buknak alá torzóként változik a tér, visszafelé… Tovább »
Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az nlc-re!