Katerina versek

Katerina Forest: Megalkuvás

A hajnali köd megint ráfeküdt a háztetőkre,nyálasan csurog, kenődik ablakra, kőre.Nézem a kinti világot, hol szürkérefesti a tél, a repedt fák ágát,kéjesenborzolja a szél, a bűzlő madárhullák tollát.   A mindennapok kényszere rám dobtarég megkopott kabátom. Félretaposottcipőm klappog az úton megbújó pocsolyákban. Kátyúk, káromkodások közt ébredt a város,mogorva emberek, testidegen szagokbaburkolózva mennek. Taszítanak. A közöny… Tovább »
Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az nlc-re!