A szél tovasodor minden falevelet mik halottanút porában heverésznek, színüket festi az ősz barnára ,aranyra, majd fakítja a dér, rakja halotti nyoszolyába.Az elmúlás útján lépkedek.Csendes utamon csak emlékek kísérnek, mint egy álom,a múlt mögöttem kullog, néha utolér, szól, ne feledjem,ő mindig kísért, hiába minden, a múlt emléke kitörölhetetlen.Mosolygok rajta, hisz hozzám tartozik, mint a jelen,fogják… Tovább »
Katherina Forest: A múlt árnyéka
A szél tovasodor minden falevelet mik halottanút porában heverésznek, színüket festi az ősz barnára ,aranyra, majd fakítja a dér, rakja halotti nyoszolyába.Az elmúlás útján lépkedek.Csendes utamon csak emlékek kísérnek, mint egy álom,a múlt mögöttem kullog, néha utolér, szól, ne feledjem,ő mindig kísért, hiába minden, a múlt emléke kitörölhetetlen.Mosolygok rajta, hisz hozzám tartozik, mint a jelen,fogják… Tovább »
Egy nap útra keltél, rám hagytad a múltad,és kisszobádban mindet összeraktad.A féltve őrzött bögrét, szakadt láncot,az ünneplő ruhádról leszakadt gombot. Azt mondtad vége, elmúlt a gyerekkor,két lábon állsz ezután, mint a kőszobor.Fújhat hideg szél, eshet felhőszakadás,ne féltselek, már régen felnőtté váltál. Sírtál egy kicsit, színleg, vagy igazán,nem éreztem belül, az elválás fájdalmát.Nyikorgó kapu lépted után… 