Katerina versek

Már fáradok, sokáig nem hittem el, hogy ilyen nehéz lesz az élet. Ha  tehetem, elbúvok csendes árnyú fák  alá, nézem, hallgatom a mikrovilágot  kívül-belül. A levelet cipelő hangya erejét  csodálom, szeretném átvenni óriási terhét. Nem csak az öregség, nem csak a világ elől menekülök, hanem önmagam elől is.   Talán belülről szóló hangtól választ  kapok,… Tovább »

Amikor fáradt kezemMár mozdulni se tud,Amikor elmémbenA tudat kihunyt,Akkor leszek boldogtalan. Míg érzem az illatot, mígidegszálon fut a remegés,puha a tapintás, nem érdekelaz elmúlás. Majd te is megtudod,megérzed a félelmet,ami úgy követ, minta vadász árkon-bokron áta nyomodba jár. Ujjaid görbülnek, hátad hajol,évgyűrűk szemed alatt.A test, amiben éltél elkopik,aszalódik. Mint egy kócbaba,gyér hajad őszül, fogaid hullnak,erőd… Tovább »

Fénytelen reggelek jönnek, kertek alatt búvó hajnalok után, a hóesés elsimítja az éjszakai lábnyomokatmik bezárt ajtódig vezettek.Lassan kihűlés dermedté válik a kinti világ. Hajad ezüstjén mereng a lámpa fénye,olvasol, vagy csak szunyókálsz csendesen, körülötted nem moccan az idő, némán kivár.Arcodonkisimultak a ráncok, ajkad szögletén félénk, szégyenlős mosoly bujkál.Talán álmodsz ésott vagy ahová az ébrenlétben mindig is vágytál, s lelkedben kedves… Tovább »

Egyszer megöregszünk…léptünk tétova lesz, bottal járunk.Sokat időzünk a múlt emlékeiben,visszapergetjük az időt…valamit folyton keresünk:egy mosolyt a múltból, elfoszlottfényképeket… ha egyszer megöregszünk,meghajlik az idő,és derékba tör minden színes álmunk.Magányra vágyunk, egy csendes zugraárnyas fa alatt, hol velünk időzheta lélek. Nincs kérdés bennünk,mindre választ kaptunk,sírva nevetünk majd… ha megöregszünk... Tovább »