Katerina versek

Szél sodorta levelek közt szökik az ősz,nesztelen léptekkel megy erdőn mezőntova, mögötte elhagyatottan némánkészül a táj, veti kősziklára hideg ágyát.Még bronzajkával csókot szór a napde égi útja egyre távolabb viszi,hideg hunyorgással rád visszatekint.Végigsimítja arcod, lelkedig búvik,üzenetet hagy, kis örömelixírt,hogy visszajön hozzád, átmelegít.... Tovább »

  Más ez az ősz, furcsa érzés, ahogy érkezettkopogtatás nélkül, nyitja az ajtónk, hirtelenhűvös lett az est. Hideg lett a lelkem tőle idebent.Valami változott, más minden, nem készültfel senki és semmi, hogy pihenni térjen. Zaklatott gondolataink ébren figyelnek mindenneszre, álmaink bennünk rekedtek, talán örökre.Félve figyeljük egymás arcát, töröljük könnyeinket,meleg, táncoló lángokról képzelgünk, de jéghegyekbeütközünk. Az… Tovább »