Katerina versek

Volt idő, mikor reménykedtem,álmokat szőttem csendben.Lelkemben egymás mellé raktammindent, mi kedves volt nekem. De már nem álmodok, csak megyaz idő, néha utazok vele,távoli, messzi csillagok közé,ahol lila ködben úszik a végtelen. Ott nincs múlt, jelen, se jövő.Mit mondjak neked fiam,ha kérdesz egy reggelen,hogy itt az idő, most már tied, járni akarod az ösvényemet?Választ ne várj,… Tovább »