Katerina versek

Korgó hassal, összekucorodva, rongyok közé bújva álmodom. Vágyom a világod. Van apám,  van anyám. De minek?   Apám sárga ujjai közt felszedett csikk füstölög, szemhéja közt leves gőzölög. Anyám sápadt, rekedt, kezében kannás bor remeg.   Nejlon szatyrában kenyérhéj, kukából kiszedett. Vágyom a világod. Álmodom. Mosolyról, szép szemekről, puha ágyról, illatokról. Esti meséről, meghitt vacsoráról…. Tovább »

  Nyomorult ember mit érsz,ha sötét utcán jársz magadban,hogy rongyos ruhádat ne lássaaz elitek büszke tábora. Sunyi szavak, mint mézeslégyfogók, ejtik rabságbaa megkövült akaratbanbennragadt magyart. Már hatmillió embernapról- napra kesereg,imádkozik Istenhez,hogy szűnjön mega végítélet, ami őtcéltalan senkinek tett. Bízva várja az időt,hogy újra lesz jövő,kis magyar honában.De mint a sas a légből,karmolja fel a földről,a… Tovább »

Szorítlak, ne félj nem vagy egyedül, az éjszaka körbeölel, velünk együtt szuszog, dünnyög a hideg mozaik kövön a széthullott életünk.   Az álom elvisz oda ahová vágysz terített asztal mellé ültet, testedre terít hófehér ruhát. Majd meglátod mennyei lesz minden, lépj bátran kedvesem sose félj, itt vagyok veled.   Fésülöm selymes hajad, virágot tűzök közé…… Tovább »

A hold arcélén hó fátyol játszik,hűvös ragyogásban nyugszik az ég,lenn a völgyben dérré válika harmat, süvítve jön az északiszél, búvik a csend odúba, résbe, kinnnyílik a tér, még áll az idő.A tél szele feszül már a hegy oldalánakerős fenyves hajlik sír karjában,törik büszke lombja, földre koppan. A szegénység reszket otthonába,reményét veszi a hideg tél, kizörgeti… Tovább »

Álmodik a Nyomor, elgyengült kezével kapaszkodót keres, de nincs sehol se egy görcsös ág, se egy kéz, ami felé nyúlna.   Sír a Nyomor, szeméből szürke eső esik, körülötte pocsolyává válik. Fél a Nyomor, a mától a holnaptól, fél a közelgő lépések zajától.   Éhezik a Nyomor, korgó hassal alszik, álmában nagyot nyel, sült húsról álmodik.  … Tovább »