
Az idő szelíd percekkel kereskedő,elvesz tőled mindent, hiába kéred.Ott az utca végén a fényre kilépőSzerelem, már csak tovatűnő emlék,gyöngy kacagása a szűzi varázsnak.Tündérfürt simul könnyes arcodon,mellőled a boldogság messzire oson.A magány csak hűséges cimborád,eltűnt, szétfoszlott a mámor, nincstöbb varázs, a szavak koppannaka földre, ott szürkén elhevernek,a „Síron túl is szeretlek”,betűkreszétesnek…...
Tovább »