Katerina versek

Katerina Forest: TÉL

A hold arcélén hó fátyol játszik,hűvös ragyogásban nyugszik az ég,lenn a völgyben dérré válika harmat, süvítve jön az északiszél, búvik a csend odúba, résbe, kinnnyílik a tér, még áll az idő.A tél szele feszül már a hegy oldalánakerős fenyves hajlik sír karjában,törik büszke lombja, földre koppan. A szegénység reszket otthonába,reményét veszi a hideg tél, kizörgeti… Tovább »
Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az nlc-re!