Katerina versek

Katerina Forest: Terror

Még gyengülő karod az égnek emeled a sebek mik rajtad vérzenek, már nem fájnak, kikapcsolt neuronok körbecsókolják lelked, már csak zsibbadtan révedsz a semmibe. Elfeledett emlékek kopognak, jönnek, összemosódik a múlttal a jelen. Átok van rajtad, már régen érzed. Égett hús szagát öklended a mélybe, mocsokban feszül a miatyánk, rózsa füzéren simul, hintázik a halál,… Tovább »
Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az nlc-re!