Katerina versek

Katerina Forest: Egy dalt dúdolok

A pszichém megfoszt ma az álmaimtóltágra nyílt szemem a semmibe néz,fejemből kigördül a tudat, előttem fetrengmint az utcasarki részeg saját nedvébenmocskosan bűzlik, szégyellem sorsomat.Megtörténik az, mitől reszketve féltem,a sors az mi arcul üt, kinevet, tehetetlenember vagyok már én is, árván egyedüla vinnyogó tömegben.Talán egy rés, kicsinyke egérút, mi kivezeta tébolyult világból, hol nincs már érv,se… Tovább »
Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az nlc-re!