Katerina versek

Katerina Forest: Az utólsó dal

Ide értem veled a puszta közepére,hol az éjszaka sötét köpenyérevarrott ezer csillag ragyog.Nincs szikra, fény a földön, mivilágítson, csak fenn égnek imbolygó lélek lámpások. Hófehér galambokszárnycsapásai az éj bársonyátverdesik, vágynak fel az égbe,míg mi itt lenn a földön sírvaölelkezünk nem látjuk a jövőnk Titkok tárulnak, ezer éves képekmik rejtett zugokban heverésztek,vágyva szomjazzuk a tudást, deösszeroppanunk… Tovább »
Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az nlc-re!