Katerina versek

Katerina Forest: Szentivánéji álmodozók

Szorítlak, ne félj nem vagy egyedül, az éjszaka körbeölel, velünk együtt szuszog, dünnyög a hideg mozaik kövön a széthullott életünk.   Az álom elvisz oda ahová vágysz terített asztal mellé ültet, testedre terít hófehér ruhát. Majd meglátod mennyei lesz minden, lépj bátran kedvesem sose félj, itt vagyok veled.   Fésülöm selymes hajad, virágot tűzök közé…… Tovább »
Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az nlc-re!