Érezted e már a végtelen magányt, mikor egyedül ültél a csillagos ég alatt? Védtelen voltál és kétségbeesett, porszem, ami a semmiből lett. Az időtlenség, mint hullámzó óceán, benne felolvadt léted, foszlik mint rongy kacat, tépik nyikorgó fogaskerekei a sorsnak. Mégse lázadsz ellene. Megalkudtál? Egy nap magához hív a végtelen, alaktalan testével átölel, kérlel légy a mátkája, menj… Tovább »
Katerina Forest: Érezted e már
Érezted e már a végtelen magányt, mikor egyedül ültél a csillagos ég alatt? Védtelen voltál és kétségbeesett, porszem, ami a semmiből lett. Az időtlenség, mint hullámzó óceán, benne felolvadt léted, foszlik mint rongy kacat, tépik nyikorgó fogaskerekei a sorsnak. Mégse lázadsz ellene. Megalkudtál? Egy nap magához hív a végtelen, alaktalan testével átölel, kérlel légy a mátkája, menj… Tovább »
