Ha itt az idő és szól fentről egy angyal,
– Készülj, már az óra lassan lejár!
Megkérem én az angyalom, ne siessen
oly nagyon, mert sok munka vár még rám.
Földi emlékeim, itt nem hagyhatom.
Készülődök és pakolgatok mindent,
mi szebbé tette földi életem.
Gyűjtök a patakból gyöngyös csobogást,
Szél hátáról zizegő levelet, virág szirmát,
illat kavalkádból pihe párnát.
Felkeresem a régi szép helyeket.
Elteszem a fényképeket, leveleket,
a laptopom, a szemüvegem, hogy lássam
ott fen a halhatatlan világban
mi történik életem nyomában.
Viszem a tollat és a naplóm, a székem az
asztalom, a kedvenc bögrém, a reggelt,
a kávém illatát, az éjszakát a kedvest.
Ha szólít az angyal, akkor sietnem kell,
hogy még egyszer átöleljelek,
kérjelek, bocsáss meg nekem,
hogy elmegyek. Nekem könnyű lesz már,
de te sírón magadra maradtál.
Vigasztalón súgom, szárítom a könnyed,
Emlékeim rólad mind –mind elviszem,
Ne sírj hát kérlek, értem kedvesem.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: