Katerina Forest. Vak vezet világtalant



Egy fénysugár ma végigkísért,

kezem ölén ringott szüntelen.

Nyitotta lelkem belsejét, ölelte

szívem, és minden melegét

nekem adta, visszaadta nekem

az elveszett önmagam szeretetét.

Egy kis fény a nagy sötétségben

kóborló lelkemnek utat mutatott.

Segített, hogy átlépjem az árkot,

ne essek földre szüntelen,

ne legyen több seb, ne vérezzen

hitem, hívogatott, ígérte kivezet

ebből, a vak vezet világtalant

világból…a fény, a szeretet.

/id Pieter Bruegel festmény /

Címkék:
Tovább a blogra »