.
Sodródom, mint falevél, mi elszakadt
fától, pörögve siklik a magasságból
Szédülve tántorgok én is a mélységbe,
helyem keresve keserves életben.
El kéne menni, még ma el kéne indulni,
el ebből a nyomorult világból. Fel, fel
a magas felhők felé, a szikrázó fénybe,
és magamról leszórni a fájdalmam a földre.